I. fejezet: A legrosszabb legjobb út part 3

Amikor a csapat végre megérkezett Grazba a gyerekek vagy aludtad vagy félálomban ülve, üres tekintettel bámultak ki a fejükből. A busz élesen fékezett és a leghátsó ülésről egy elbóbiskolt srác gurult előre. Ettől mindenki felélénkült és a hangos nevetés hosszú perceken áttartott. Mire újból csend lett a busz már le is parkolt és a tanárnő felállt hogy bejelentse, amit már mindenki észrevett – kivéve egy másik fiút aki a busz leghátuljában szundikált – megérkeztek. Mindenki kiszállt a buszsofőrt és a még mindig az igazak álmát alvó Andrist kivéve. Tamy és Lizi vállukra vetették táskáikat és a sor legvégén kullogva megkezdték a városnézést. A főutcán végighaladva sok szép régi épületet láttak majd megcsodáltak egy barokk templomot, és végül felmásztak egy nagyobb domb tetején található óratoronyhoz a Schlossberghez közben megpróbálták memorizálni az útvonalat több-kevesebb sikerrel.

A végső úti cél egy múzeum volt, ami a régi, lovagkori öltözéket és fegyverzetet mutatta be. Az osztály két részre oszlott és sajnos Tamy meg Lizi elszakadtak egymástól. A „number one” csoport angolul hallgatta az idegenvezetőt, aki egy nagyon helyes huszonéves srác volt. Csapzott fekete haja a szemébe lógott, fehér bőréhez jól állt a fekete ing, amit munkaruhaként kellett viselnie. A neve is tökéletesen illett ehhez a kinézethez: Konrád.

A másik csapatot németül vezette körbe egy szintén húszas éveiben járó, de kevésbé csinos férfiú. Barna haja rövidre volt nyírva, arca kissé borostás volt, de a szeme gyönyörű szép barna volt és olyan áthatóan tudott nézni, hogy az ember úgy érezte a gondolataiban olvas, az ő neve Heinrich volt.

A csoportok szétváltak és vezetőiket követve megkezdték a múzeum termeinek felderítését…

^^ * ~ ¤ ~ * ^^

Eközben a busz hátsó ülésén Andris épp élete legszörnyűbb álmával küzdött. Egy bohóc kergette a Tescoban és közben azt ordítozta, hogy: „Bepisilős Andris! A bénák bajnoka!”. Befutott a borok közé, de a folyosó végét éppen takarították és tudta, hogy egy takarító nénit soha nem szabad megzavarni, ha van mivel támadjon. Andris csapdába került az egyetlen kijárat visszafelé vezetett volna, de ott elállta az utat a rémséges bohóc kezében egy pelenkával. A förmedvény lassú léptekkel megindult a félelemtől remegő fiú felé. Egyre közelebb és közelebb ért… Már csak néhány lépés választotta el őket. A rém bevetette a gonosz karakterek legjellemzőbb effektusát, a gonosz nevetést. Andris bohócot még mosolyogni sem látott, nemhogy kacagni. Meg is lepte, hogy ez a gonosz nevetés milyen mesteri szintre volt fejlesztve, kicsit olyan volt, mint Voldemorté… Na nem! Annyira azért nem volt jó, de mondjuk Féregfarkénak beillett volna. A bohóc még két lépést tett, és olyan dolog történt, amire a gonosz láthatóan előre felkészült… Szükség volt a pelenkára… Andris az ég felé akart nézni, de csak a supermarket mennyezetét látta rajta a lámpákkal és a kamerákkal, melyek rögzítették ezt a szégyenteljes napot. Elordította magát…

I. fejezet: A legrosszabb legjobb út part 2

Bocsi, hogy ennyi kihagyás volt, csak a gépem nem volt épp a legjobb állapotban és 2 hétig szerelőnél volt. Ha nem is kék halál volt a baj, de azért egy sárgának sztem elment volna. Na m1, most már tényleg megpróbálok gyakrabban frissíteni. :)

Június 16-a volt, a nap már magasan járt, az óra mutatója a 12-es szám felé közeledett. A szálloda elhagyatottan állt a hegyek között és várta, hogy valaki arra tévedjen. A távolba vesző kihalt úton egyszer csak egy fehér busz jelent meg. Gyorsan közeledett a kanyargós úton. A szálloda ajtajában egy fehér kötényt viselő fiatal nő lépett ki. Tekintetével követte a buszt, amíg el nem tudta olvasni az oldalán lévő színes betűket: KIKI. Innen tudta, hogy ezek bizony az ő vendégei, akiket már reggel óta várt.

Amikor a busz az épülethez ért még szinte le se parkolt, amikor egy csapat tizenéves ugrott le róla. A gyanútlan szemlélő azt mondta volna, hogy ez valami táborféleség és nem is tévedett volna sokat, ugyanis ez egy kiránduló iskolás osztály volt.

A gyerekek majdnem 40-en voltak. Odaköszöntek a vendéglátójuknak, és miután megkapták a csapatok a szobájuk kulcsát elindultak, hogy birtokba vegyék a szálláshelyüket. A 2-es szobában 3 lány kapott helyet, Liza, Bella és Tamara.

Liza egy kicsit alacsonyabb, göndör, barna hajú és szemű lány volt. Bella magasabb és szintén barna hajú barna szemű, míg Tamara egy középmagas, szőke hajú, kék szemű lány volt. Mind a hárman 16 évesek voltak.

A lányok a bőröndöket bedobták az egyik sarokba, majd kifutottak az udvarra, ahol a többi társuk és két kísérőtanáruk várta őket. A megbeszélés már elkezdődött:

- A mai napon elmegyünk Grazba, majd este a közeli tónál fürdünk egyet. Kistáskát hozzatok magatokkal, legyen benne költőpénz, telefon és fürdőruha. – hirdette ki a tanárnő.

A csapat egy emberként próbált benyomulni a szállóba a csomagokért, de az ajtó túl kicsi volt, így 5 percbe is beletelt, amíg mindenki bejutott.

Negyed óra múlva a busz kigurult az útra és célba vette az első úti célt, Grazot.

I. fejezet: A legrosszabb legjobb út part 1

Egy középmagas, szőke, húszas éveiben járó nő lépett be az iskola kapuján. Sóhajtott és az épület jobb szárnya felé vette az irányt. Végigment egy hosszú folyosón és benyitott az utolsó ajtón, ami egy tágas, íróasztalokkal teli helyiségbe vezetett. Volt benn 2 férfi és egy rettenetesen öreg nő, aki - ha a diákok pletykáinak lehetett hinni – már elkezdte a mumifikálódást. Ügyet sem vetettek rá és ő leült az ablak melletti íróasztalhoz. Kinyitotta a táskáját és egy halom dolgozatot vett elő. Belekezdett a javításukba, de alig néhány példány után abba kellett hagynia ugyanis egy középkorú férfi lépett oda hozzá és megszólította.

-         Jó reggelt, kedves Miss. Starfire.

-         Jó reggelt, igazgató úr.

-         Ma reggelre néhány úriembert várunk, akik szeretnék megnézni az iskolát. Kifejezetten kérték, hogy ön vezesse körbe őket. Szeretnének megismerkedni a mi híres kémiatanárnőnkkel. Szóval, ha megtenné…

-         Semmi akadálya.

-         Óh, köszönöm, tudja mennyire kellenek most a tanulók. Sajnos manapság a szülők nem sok pénzt fordítanak a gyermekeik taníttatására és mi egy elég drága iskola vagyunk.

-         Igen, igen. Mikor érkeznek a vendégek?

-         A második óra alatt, majd beküldöm őket az órájára. Biztos tetszeni fog nekik, ha látják magát akcióban. Tudja, nem kell folyton a könyv szerint haladni, ha gondolja átugorhat valami érdekesebb anyagra.

Az igazgató cinkosan rákacsintott majd kiment az ajtón. A fiatal tanárnő felsóhajtott. Mindig őt zaklatták, ha az iskolának kellett valami, pénz, felszerelés, rendezvény és most diákok. Amikor idejött tanítani 2 éve nem erre számított. Nem tudta hogy egy csupán 18 éves diplomás kémiatanárnő ekkora port kavar majd. Most már a huszadik életévében járt, de kollégái még mindig megcsodálták a fiatalságát és a tanítási módszereit. Ugyanis ő teljesen más eszközöket használt arra, hogy megértesse a diákjaival a tananyagot.

A második órája pont egy haladó 11.-es csoporttal volt az első emeleti laborban, így könnyű volt az anyagból kiválasztani a legkáprázatosabb trükkökkel teli részt. Az óra első 10 percében csak diktálta az anyagot utána tanulói kísérletet csináltatott a gyerekekkel, a saját módszerével. Kirakott eléjük rengetegféle anyagot és oldatot, ezeknek a segítségével kellett mindegyik párnak bebizonyítani, hogy a részecskék, amikor gerjesztett állapotból lassan visszajutnak alapállapotba energiát adnak le.

Miután kiadta a feladatot leült a székébe, mint aki jól végezte dolgát és várta a látogatókat…

De ne szaladjunk ennyire előre, hisz történetünk 4 évvel korábban, 2007-ben kezdődött egy forró júniusi napon.

Kezdet :)

Sziasztok!

Megnyitott a blog :) A történet kicsit romantikus, kicsit izgalmas, kicsit vicces és egy icikét-picikét morbid lesz, de azért remélem mindenkinek tetszeni fog. Ha tetszik akkor azért írjatok megjegyzést, ha nem akkor meg azért hogy jobb lehessen. A bejegyzéseket valószínűleg hétvégenként fogom felrakni, de ha van egy kis extra szabadidőm akkor természetesen hozom a frisseket.
 

By: Calistro